2023. november 2
Csehszlovákia Ausztria-Magyarország összeomlását követően jött létre. Sokszínű, soknemzetiségű lakosságot örökölt a Habsburg Birodalomtól. A hivatalosan egy népnek tekintett cseheken és szlovákokon kívül éltek itt németek, magyarok, ruszinok, lengyelek és zsidók is.
A trianoni békeszerződés következtében Csehszlovákia olyan területeket foglalt magában, ahol a lakosság abszolút többsége magyar volt. Akár 700 ezren is voltak itt, vagyis a lakosság mintegy 5%-a. Szlovákiában azonban a magyarság már a lakosság mintegy 20%-át, Kárpátaljai ruszin viszonylatban pedig több mint 15%-át tették ki.
A trianoni megszorítások által megbéklyózott két világháború közötti Magyarország nem számíthatott az elveszett területek katonai úton történő visszaszolgáltatására. Ezért Horthy régens megpróbálta a nagyhatalmak támogatását igénybe venni. Magyarország még 1927-ben kötött baráti szerződést Olaszországgal, majd 1933 után szorosan együttműködött a náci Németországgal.
1938 augusztusában Hitler, aki októberben Csehszlovákia megtámadását tervezte, személyesen vette rá Horthyt, hogy csatlakozzon az agresszióhoz. A régens azonban a magyar hadsereg háborúra való felkészületlenségére hivatkozva egyesült. A Führer megsértődött, ezért amikor Münchenben megegyezéssel megoldották a szudéta-vidéki válságot, nem ragaszkodott a magyar követelések kielégítéséhez. Mussolini ezután Magyarország javára lépett, aki túljutott azon a ponton, amely szerint három hónapon belül rendezni kell a lengyel és a magyar követeléseket Csehszlovákiával szemben.
Közvetlenül a müncheni egyezmény után megtörtént a „föderalizáció” Csehszlovákiában (most ez van, kötőjellel). Szlovákia és Kárpátalja Ruténia autonóm régiókká vált, saját kormányzattal. Ők, és nem a prágai központi kormány kezdtek párbeszédet folytatni Magyarországgal az új határokról.
Az októberi tárgyalások nehézek voltak, és nem vezettek sehova. A magyarok követelték, hogy adjanak fel minden olyan földterületet, ahol az 1910-es népszámlálás szerint a lakosság több mint fele magyar volt, a többi területen pedig népszavazást tartanak – mi van, ha a szlovákok és a ruszinok is „Nagy-Magyarországon” akarnak élni? ? Az autonóm kormányok az 1930-as népszámlálás szerint a kiválást javasolták, elvetették a népszavazás gondolatát, ehelyett kisebb területek átadásával, magyar autonómia megteremtésével vagy lakosságcserével kapcsolatos lehetőségeket javasoltak.
A tárgyalások kudarca után mindkét fél Németországhoz fordult közvetítésért. Hitler továbbra is sértődött Horthyra, ezért a német külügyminisztérium vezetője, Ribbentrop hajlamos volt visszafogni a magyar követeléseket, és a vitatott területek jelentős részét Csehszlovákia részeként hagyni. Ám Olaszország ismét belépett Budapest mögé, amelynek jól jött, hogy Közép-Európában erős Magyarországgal ellensúlyozza Németországot. Ciano gróf olasz külügyminiszter meggyőzte Ribbentropot, hogy támogassa a magyar álláspontot.
November 2-án Bécsben mindkét miniszter bejelentette választottbírósági eljárásának eredményét. A határterületek olyan jelentős városokkal, mint Kassa, Ungvár és Munkács Magyarországhoz kerültek, bár Pozsony (magyarul Pozsony) továbbra is Cseh-Szlovákia része maradt. Körülbelül 850 ezer ember élt ezeken a területeken, ebből 500 ezren magyarok, 350 ezren más népek képviselői. 70 ezer magyar maradt Szlovákia területén.
1939 márciusában, Cseh- és Morvaország német megszállásának hátterében, Magyarország elfoglalta egész Kárpátalját, és további területeket szorított ki Szlovákiától keleti határán.
Az első bécsi választottbírósági eljárást a második világháború után semmisítették meg, amikor Kárpátalja a Szovjetunió része lett, és a fennmaradó vitatott területek visszakerültek Csehszlovákiához. A magyarokat azonban – a németekkel ellentétben – nem űzték el, és ma is 450 ezer magyar él a modern Szlovákiában, ahol a lakosság több mint 8%-át teszik ki. Azokon a területeken, ahol számuk eléri a 20%-ot, a magyaroknak joguk van nyelvüket az üzleti életben, az oktatásban és a médiában használni.
A modern Magyarországnak nincsenek hivatalos területi követelései Szlovákiával szemben, de időnként még mindig felmerülnek diplomáciai konfliktusok az államok között a magyar kisebbség jogaival kapcsolatos egyes kérdésekben.
